Kartali Klára – Karma – Előző életek – Reinkarnáció

Kamilla ingatlan eladási problémája

– Nem tudom eladni a házam, egyszerûen képtelen vagyok rá vevõt találni. OLYMPUS DIGITAL CAMERA
– Kamilla hangja, keserû és lehangolt volt. – Az apám meghalt három éve,én elköltöztem onnan és azóta próbálok túladni rajta, de nincs túl nagy
sikerélményem. Ha idõnként be is téved valaki, csak szétnéz és már fordul is ki az ajtón, hogy köszöni, de nem aktuális.
Sajnos a ház állapota is csak folyamatosan romlik, hiszen nem lakja senki.

Mi lehet itt a baj? Tettem fel a kérdést magamnak. Azt érzékeltem, hogy nem fizikai eredetû a probléma. Nem a gazdasági válság és nem is a stagnált ingatlan piac okozza, ez ettõl független. Vizualizáltam a házat, leírtam, hogy néz ki és Kamilla azonnal rá is ismert. Közelítettem a képet és ekkor észrevettem valakit az egyik helyiségben. Ki lehet ez a férfi? Leírtam a külsejét és Kamilla visszaigazolta az apjának a személyleírását
A férfi nem mozdult, csak üldögélt egy helyben és mintha valamit õrizgetett volna. Közelebb hoztam a képet és azt láttam, hogy a szóban forgó dolog egy tárgy.
Megkérdeztem Kamillától, hogy õszerinte mi lehet az, de csak a vállát vonogatta, hogy fogalma sincs.
Pedig itt éreztem a blokkot, ezen a területen. – Rendben van, akkor közelítsük meg a dolgot más szemszögbõl. Hol és mikor halt meg az apukája? – kérdeztem tõle. – Mert nekem az jön be, vagyis azt látom, hogy halála elõtt, legalább egy hétig feküdt öntudatlanul egy fehér ágyon. Magatehetetlen volt és azt sem tudta, hol van vagy egyáltalán mi történik vele? – Igen, ez valóban így történt, ahogy maga most látja. Halála elõtt egy hétig a kórházban feküdt ilyen állapotban, de mihelyt magához tért, saját felelõségére, szinte még félig ájult állapotban elhagyta a kórházat és….hát szóval, otthon halt meg. Úgy találtak rá a szomszédok, hogy üres, alkoholos üvegek voltak körülötte, mert egyébként is alkoholista volt.
– Jó, de még mindig nem látom azt a tárgyat, amit õrizget. Biztosan nagy jelentõsége van és szerintem magának kell erre rájönnie, különben már régen megmutatták volna nekem.
– Hová lett a teste eltemetve? – jött elém a következõ kérdés, amit fel kellett tennem.
– Hát, tulajdonképpen nem lett sehová sem eltemetve, mert sokba került volna a temetés. Elhamvasztattam, mert ez egyszerûbb volt.
Nem tudtam tovább siklani a dolog fölött, mert éreztem, hogy itt lesz a megoldás.
– Volt-e temetési szertartás és hogyan zajlott? – kérdeztem. Úgy tûnik, hogy õt kell rávezetnem egy fontos valamire.
– Nem volt semmilyen szertartás. Amikor megkaptam a hamvait, egyszerûen csak hazavittem az urnában. Így, még most is abban a házban van, amit annyira szeretett és amit én most el akarnék adni.
És ekkor már kristálytisztán láttam magam elõtt, hogy az apuka a saját földi maradványait õrzi. Fogja is õrizni egészen addig, amíg az elõzõ élete nem kerül lezárásra. Saját szavaimmal fogalmazva tehát, kell a pont a mondat végére. Ez a pont képletesen, egy temetési szertartást jelent.
– Akkor én most mit csináljak? – kérdezte Kamilla. – Annyira szerette azt a házat és én éppen emiatt vittem oda a földi maradványait.
– Én azt érzékelem, hogy maga az apját nem szerette és azt az urnát is csak úgy lerakta a szoba egyik sarkába, mint valami tárgyat.
– Persze, hogy nem szerettem, hiszen állandóan vert engem is, és az anyámat is. Folyton csak ivott és ilyenkor nagyon durva volt. Sokszor el is kellett menekülnünk otthonról, miatta. Nem volt jó apa, mit szerethettem volna rajta?

Ekkor azt érzékeltem, hogy Kamilla apukája, reagálva beszélgetésünkre, felém fordult. Arra kért, hogy közvetítsem lánya felé az õ bocsánatkérõ üzenetét.
– Csak nem azt akarja, hogy megbocsássak neki? Szemet hunyjak minden disznósága felett? És az anyuval mi a helyzet? Akit õ kergetett a halálba? Tõle hogy fog bocsánatot kérni? – csattant fel a lány.
– Az anyáddal már rendeztem a helyzetünket. A következõ életemben vállalom, hogy újra együtt élek vele, de éppen azért, hogy mindent jóvá tegyek. Nagyon jó férje leszek, és ez így lesz. – tolmácsoltam az üzenetet. – A karmánkat mindenképpen rendeznünk kell egymással, ez a felsõbb utasítás!
– Nem nagyon akarom én ezt neked elhinni. Megbízhatatlan vagy, soha nem váltottad be az ígéreted. – válaszolta szomorúan, de már sokkal nyugodtabban a lány.
De sokáig nem szólt semmit, csak gondolkozott és töprengett. Végül aztán azt mondta. – Rendben van. Elhiszem neked, amit most mondasz. Megbocsájtok, de segíts nekem te is a szertartás intézésében, hiszen ez a te érdeked is.

Éreztem, hogy oldódik a feszültség közöttük, és mindketten egyre nyugodtabbak lesznek.

– Nem kell nekem nagy temetést rendezned, hiszen pénzed sincs rá. Csak szórd bele a hamvaimat egy közeli folyóba és ennyi nekem elég lesz. Tudni fogom, hogy jó helyre került és nem kell tovább õrizgetnem, ott a házamban.

Kamilla ingatlan eladására kb. fél év múlva került csak sor. Hogy nem azonnal, ezt a közben kialakult nehéz piaci helyzet is okozta, de spirituális háttere már nem volt a dolognak.

elvalaszto_vonal2