Kartali Klára – Karma – Előző életek – Reinkarnáció

A hercegnő sietős útja

loJulcsi panaszkodott, hogy a gödöllõi dombságon felfelé haladva egy bizonyos útszakaszon, olyan rosszullét és halálfélelem érzés fogja el mindíg, hogy legszívesebben átmenne az út túlsó oldalára, hogy kikerülje azt a szakaszt.
Megkért, hogy nézzem már meg, vajon mitõl van neki ez az iszonyata?
Visszalapoztam a múltba, az elõzõ életébe, mert éreztem, hogy az okot ott kell megkeresnem. És valóban, elém is tárult a következõ történet.

Egy vágtató hintót láttam magam elõtt és a benne utazó hercegnõnek nagyon sietõs lehetett az útja a kastély felé, mert a kocsis csak ütötte, vágta, hangos kiabálással biztatta a vágtató lovakat és nem volt tekintettel arra a tömegre sem, akik kiváncsian tülekedtek, egymást visszaszorítva, hogy minél többet láthassanak a nem mindennapi eseménybõl.
Julcsi is közöttük volt, – de akkor, úgy tíz év körüli fiú lehetett.
A tömeg hullámzása, egyre jobban sodorta õt a díszes hintó elé, és pontosan ugyanazon a helyen taposták halálra a vágtató lovak, ahol a mostani életében, mindig elfogta õt , azzal a halálfélelemmel együttjáró, iszonyatos rosszullét.
Ezt a szörnyû pillanatot hozta át magával az elõzõ életébõl.

Az elmesélt történet, rendkívül mély hatást gyakorolt rá, és pár pillanatig nem is volt képes megszólalni.
– Nem értettem eddig azt, hogy miért félek én annyira a lovaktól, egészen a születésem óta? Még a közelükbe sem mertem menni soha, mert annyira irtóztam tõlük. És ez sajnos még most is így van. Fõleg a vágtató, tajtékzó lovak látványa van rám ilyen hatással.

Mikor elköszöntünk egymástól, megigértettem vele, hogy felhív, ha történik bármilyen változás a helyzetével kapcsolatban. Eltelt egy hét, két hét, de nem hívott. Sokat töprengtem, hogy miért nem telefonál, hiszen látom magam elõtt a boldog arcát, ami arra utal, hogy problémája megoldódott.

Már kezdtem magam túltenni az egészen, mikor úgy három hét után megszólalt a mobilom és meghallottam Julcsi kellemes hangját. – Képzeld el Klári, hogy mi történt? Nemrégiben, újra át kellett haladnom azon a bizonyos útszakaszon, de már teljes természeteséggel tettem ezt, mert egyáltalán nem éreztem semmiféle rosszat vagy félelmet. Azt meg pláne nem, hogy át kellene mennem az út másik oldalára! És erre csak most jöttem rá! És van még valami! Tegnap, teljesen nyugodtan, odamentem egy lóhoz és megsímogattam!

elvalaszto_vonal2