Kartali Klára – Karma – Előző életek – Reinkarnáció

A kincsőrző

kincsDebrecenbõl hívott már többször, Mariann, míg végre meg tudtunk beszélni egy idõpontot.
Olyan problémája volt, hogy szinte hetente begyulladt a fogínye és ez már évek óta így volt. Nem értettem, hogy miért éppen engem akart felkeresni emiatt, de elmesélte, hogy õ márszámtalan helyen megfordult és különféle, erõs szerekkel sikerült is idõnként panaszait enyhíteni, de sajnos mindig csak átmenetileg. Õ azt szeretné, ha már véglegesen is
megszabadulhatna tõle.

– Talán még nem próbált meg minden lehetõséget. ? próbáltam nyugtatgatni heves kitöréseit.

– Higgye már el, hogy mindent megpróbáltam és kezdtem is beletörõdni, hogy nekem ezzel a jövõben már együtt kell élnem, mikor megláttam magát a tévében! Az emléksúly levételrõl beszélt és én azonnal tudtam, hogy van még remény! Nem véletlenül kapcsoltam éppen oda, hiszen azt az adót, egyébként, nem is szoktam nézni! Nincsenek véletlenek, hiszen ezt maga is tudja!

– És mégis, hogyan gondolja a segítségemet? ? kérdeztem, mert annyira nem volt profilomba vágó az eset. – Talán fogorvost, vagy szájsebészt kellene megpróbálnia. ? folytattam az érvelésemet tovább.

– Maga engem nem akar komolyan venni! Számtalan fogorvosnál, szájsebésznél, szakembernél jártam már, de ezt a beszélgetésünk legelején is említettem. Erõs a ráérzésem, hogy maga az, aki igazán tud nekem segíteni!

– Csak van valami, aminek a hatására a gyulladás bekövetkezik?! ? tettem fel a következõ kérdésemet.

– Hát persze! Megfigyeltem, hogy akárhányszor nagy összegû pénzrõl, értékes vagyontárgyról beszélnek elõttem, másnap már érzem is a bajt. Sajnos ezt ki sem tudom kerülni, mert a pénz, egyébként is kapcsolódik a munkakörömhöz.

És ez volt az a pillanat, amikor ráéreztem, hogy Mariannt fogadnom kell! Bevillant egy kép vele kapcsolatban és ezt ki kellett, hogy elemezzük!
Egy hét múlva beszéltük meg, hogy találkozunk. A naptáramra pillantva azt láttam, hogy a Hold a legkedvezõbb állásban lesz akkor, tehát a kitûzött idõpont sem volt a véletlen mûve.

Az idõ kerekét visszafelé pörgetve, azt láttam, hogy Mariann az elõzõ életében, a második világháborúban, katona volt és egy nagy terem õrzésével volt megbízva. Ebben a helyiségben, hatalmas értékek voltak felhalmozva. Rengeteg pénz, aranytárgy, mindenfajta értékes dolog, amiket a háború folyamán összegyûjtögettek. És ezt a hatalmas, felhalmozott értéket kellett neki õrizni éjjel, nappal, fel-alá járkálva az ajtó elõtt egyfolytában. Állandó feszültségben, rettegésben teltek a napjai, nagyon félt egy esetleges rablótámadástól, ami egy napon sajnos, be is következett.
Olyan hirtelen és rajtaütésszerûen támadtak rá az ellenség katonái, hogy még védekezni sem tudott. Az egyik, aki legelsõnek rontott rá, olyan erõsen állon vágta egy puskatussal, hogy azonnal össze is esett. Az utolsó gondolatában is az értékes vagyon és a rengeteg pénz volt.

Mariannra, nagy hatást gyakorolt a történet végighallgatása. Nem is nagyon tudott szóhoz jutni utána, én pedig nem erõltettem, mert fel kellett hogy dolgozza a hallottakat. De a motyogása, hogy most is a katonaságnál dolgozom, egyértelmû visszaigazolást nyert számomra a történet hitelességérõl.

Az eset óta eltelt már vagy két hónap és csodálkoztam, hogy nem jelentkezik.

– Klári, képzeld el, hogy úgy elmúlt a problémám, mintha csak elvágták volna! De már akkor az elemzésed után! Csak azért nem hívtalak fel még eddig, mert nagyon lefoglalt a munkám!

elvalaszto_vonal2