Az ikerbolygó

Eszter azért keresett fel, hogy megnézzem az előző életét. Volt-e neki egyáltalán, mert ő úgy érzi, hogy ez a Föld nem az ő otthona. Valami azt súgja neki, hogy ő csak vendégként tartózkodik itt. Csak nagy nehézségek árán tud megfelelni egyes feladatoknak, de ennek ellenére mégis úgy érzi, hogy többet tud és sokkal nagyobb képességekkel rendelkezik, mint az emberek általában. Mintha csak most kezdene beilleszkedni a bolygó életébe, de mégis, sok minden ismerősnek tűnik körülötte. Gyakran lát álmában egy gyönyörű, erdős tájat, olyat, mint a Medve tó környéke, és mások is mondták már neki, hogy valószínűleg ott élte az előző életét.

Hát ez nagyon furcsa. Legalábbis számomra az volt, hiszen kristálytisztán és világosan láttam, hogy Eszternek ez az első élete itt a Földön. Mert a kép, amit láttam, továbbra is azt mutatta, hogy nemrégiben érkezett, de úgy, mint aki hirtelen becsapódik valahová, és ezen kívül azt is láttam, hogy összesen három inkarnációja lesz még, ezen a bolygón. 

Eszter, finom modorú, intelligens nő, mindenféle dolog érdekli őt, tudományos szinten is. Ezenkívül, spirituális egyéniség akinek magas a rezgésszintje és látó képességgel is rendelkezik. Ingatlan ügynökként dolgozik, de ez számára, csak az önfenntartásához szükséges anyagi forrás miatt szükséges, igazándiból a természetgyógyászat érdekli és ezen belül is a gyógyfüvekkel való gyógyítás. Úgy érzi, hogy ez az ő igazi területe, de annyira össze van zavarodva. Most jött el az a pillanat, hogy nem tudja, merre tovább?
Hogyan látom őt, mit csináljon, mi az útja és egyáltalán, mivel kellene foglalkoznia, hogy jól érezze magát a bőrében? – özönlöttek belőle a kérdések.

-Én továbbra is azt látom, hogy neked ez az első életed itt a Földön. Nem értem, miért mondanak mások, mást. Meg kell, hogy fejtsük, mert itt van a titok nyitja. A feladatod, pedig az emberek gyógyítása. Nagyon magas rezgésszinten léteztél ott, ahonnan érkeztél, messze kiemelkedtél a többiek közül. Gyógyítottál és papnőként tiszteltek téged, azon a másik helyen. Sokan irigyeltek is a tudásodért, különleges képességeidért és azt is látom még, hogy valami nagyon rosszat forraltak ellened. Szerencsére a segítség éppen az utolsó pillanatban érkezett, hogy megmentsen tőlük, és akkor kerültél el onnan, olyan nagyon hirtelen. Te csak a munkáddal voltál elfoglalva, mert a hivatásodnak érezted azt, amit csinálsz és más, nem is érdekelt igazán.
-Hogyan lehetséges az, hogy nekem ez az első életem itt, ezen a Földön? Látom azokat a gyönyörű tájakat magam előtt, amik földi helyszínekre emlékeztetnek és tudom, hogy nekem, az az igazi otthonom. Most Pesten élek, soha nem voltam még Erdélyben, de mégis az ottani környezet villan elém?!

Nem tudtam mire vélni ezt az egészet, képtelen voltam összerakni a mozaikokat. Segítőmhöz fordultam, hogy most mit csináljak? Ahogy elhangzott a kérdés, megmozdult az időkerék és elkezdett szédítő sebességgel forogni, visszafelé. Húzott magával a világegyetem, csillagrendszerek sokaságában, ezernyi bolygót láttam magam körül, míg suhant a gondolatom, nyílegyenesen a cél felé. Fogalmam sem volt, hogy hol van ez a cél és mikor érek oda, de egy kis idő múlva csökkenni kezdett velem a sebesség, mint mikor a magasból egy repülőgép, lassan ereszkedni kezd lefelé. És ekkor pillantottam meg a kék bolygót!

Még messze volt, de gyönyörűségében, éppen olyannak láttam, mint a Földet! A mi Földünk, egy másik bolygórendszerben?!
Minél közelebb értem hozzá, annál jobban kirajzolódtak a hatalmas földrészek, óceánok, tengerek. A kontinensek éppen olyan elosztásban! Amerika, Ázsia, Európa! …és Erdély! Hihetetlen ez a hasonlóság! A Föld tükörképe a Nap másik oldalán! Azt láttam, hogy a Nap túlsó oldala, bolygókkal, csillagrendszerekkel együtt, megegyezik az innenső oldallal! Egyik a másiknak a tükörképe és a Nap a választóvonal!
Közelítve, egyre jobban le tudtam írni a helyszínt, ami elém tárult és pontos részletességgel megneveztem ott a dolgokat. Eszter csodálkozva kiáltott fel, hogy hiszen én az ő igazi otthonáról beszélek! Ezt a képet látja gyakran az álmaiban! Hogyan tudok ennyire pontosan fogalmazni, mikor még soha nem jártam Erdélyben – kérdezte tőlem. – Fogalmam sincs. – válaszoltam, én csak azt mondom, amit látok. És ezek szerint Erdélyt látom, egy másik csillagrendszerben, egy másik bolygón.

Végre összeállt a kép előttem!
Eszter tényleges otthona a mi Földünk tükörképén van. Ismerős számára az itteni élet, de mégsem érzi igazán az otthonának, hiszen nem is az! Eszter ott, azon a másik bolygón veszélybe került, és segítői, hogy megmentsék, teleportációt alkalmaztak nála, mert ez tűnt akkor a legjobb megoldásnak. Ezért került olyan hirtelen közénk a lány és itt is az a dolga, hogy rendkívüli képességeivel az embereket gyógyítsa. Ezen kívül, időt kell hogy nyerjen, hogy áthidalja az ottani konfliktushelyzet hatásait. A saját érdekében kell még többször inkarnálódnia nálunk, hogy a veszély elmúltával, régi otthonába, majd újra visszatérhessen.

 

 

Kamilla ingatlan eladási problémája

 Nem tudom eladni a házam, egyszerűen képtelen vagyok rá vevőt találni. – Kamilla hangja, keserű és lehangolt volt. – Az apám meghalt három éve, én elköltöztem onnan és azóta próbálok túladni rajta, de nincs túl nagy sikerélményem. Ha időnként be is téved valaki, csak szétnéz és már fordul is ki az ajtón, hogy köszöni, de nem aktuális.

Sajnos a ház állapota is csak folyamatosan romlik, hiszen nem lakja senki.

Mi lehet itt a baj? Tettem fel a kérdést magamnak. Azt érzékeltem, hogy nem fizikai eredetű a probléma. Nem a gazdasági válság és nem is a stagnált ingatlan piac okozza, ez ettől független. Vizualizáltam a házat, leírtam, hogy néz ki és Kamilla azonnal rá is ismert. Közelítettem a képet és ekkor észrevettem valakit az egyik helyiségben. Ki lehet ez a férfi? Leírtam a külsejét és Kamilla visszaigazolta az apjának a személyleírását
A férfi nem mozdult, csak üldögélt egy helyben és mintha valamit őrizgetett volna. Közelebb hoztam a képet és azt láttam, hogy a szóban forgó dolog egy tárgy. 
Megkérdeztem Kamillától, hogy őszerinte mi lehet az, de csak a vállát vonogatta, hogy fogalma sincs.
Pedig itt éreztem a blokkot, ezen a területen. – Rendben van, akkor közelítsük meg a dolgot más szemszögből. Hol és mikor halt meg az apukája? – kérdeztem tőle. – Mert nekem az jön be, vagyis azt látom, hogy halála előtt, legalább egy hétig feküdt öntudatlanul egy fehér ágyon. Magatehetetlen volt és azt sem tudta, hol van vagy egyáltalán mi történik vele? – Igen, ez valóban így történt, ahogy maga most látja. Halála előtt egy hétig a kórházban feküdt ilyen állapotban, de mihelyt magához tért, saját felelőségére, szinte még félig ájult állapotban elhagyta a kórházat és….hát szóval, otthon halt meg. Úgy találtak rá a szomszédok, hogy üres, alkoholos üvegek voltak körülötte, mert egyébként is alkoholista volt.
– Jó, de még mindig nem látom azt a tárgyat, amit őrizget. Biztosan nagy jelentősége van és szerintem magának kell erre rájönnie, különben már régen megmutatták volna nekem.
– Hová lett a teste eltemetve? – jött elém a következő kérdés, amit fel kellett tennem.
– Hát, tulajdonképpen nem lett sehová sem eltemetve, mert sokba került volna a temetés. Elhamvasztattam, mert ez egyszerűbb volt. 
Nem tudtam tovább siklani a dolog fölött, mert éreztem, hogy itt lesz a megoldás. 
– Volt-e temetési szertartás és hogyan zajlott? – kérdeztem. Úgy tűnik, hogy őt kell rávezetnem egy fontos valamire.
– Nem volt semmilyen szertartás. Amikor megkaptam a hamvait, egyszerűen csak hazavittem az urnában. Így, még most is abban a házban van, amit annyira szeretett és amit én most el akarnék adni.
És ekkor már kristálytisztán láttam magam előtt, hogy az apuka a saját földi maradványait őrzi. Fogja is őrizni egészen addig, amíg az előző élete nem kerül lezárásra. Saját szavaimmal fogalmazva tehát, kell a pont a mondat végére. Ez a pont képletesen, egy temetési szertartást jelent. 
– Akkor én most mit csináljak? – kérdezte Kamilla. – Annyira szerette azt a házat és én éppen emiatt vittem oda a földi maradványait.
– Én azt érzékelem, hogy maga az apját nem szerette és azt az urnát is csak úgy lerakta a szoba egyik sarkába, mint valami tárgyat.
– Persze, hogy nem szerettem, hiszen állandóan vert engem is, és az anyámat is. Folyton csak ivott és ilyenkor nagyon durva volt. Sokszor el is kellett menekülnünk otthonról, miatta. Nem volt jó apa, mit szerethettem volna rajta?

Ekkor azt érzékeltem, hogy Kamilla apukája, reagálva beszélgetésünkre, felém fordult. Arra kért, hogy közvetítsem lánya felé az ő bocsánatkérő üzenetét.
– Csak nem azt akarja, hogy megbocsássak neki? Szemet hunyjak minden disznósága felett? És az anyuval mi a helyzet? Akit ő kergetett a halálba? Tőle hogy fog bocsánatot kérni? – csattant fel a lány.
– Az anyáddal már rendeztem a helyzetünket. A következő életemben vállalom, hogy újra együtt élek vele, de éppen azért, hogy mindent jóvá tegyek. Nagyon jó férje leszek, és ez így lesz. – tolmácsoltam az üzenetet. – A karmánkat mindenképpen rendeznünk kell egymással, ez a felsőbb utasítás!
– Nem nagyon akarom én ezt neked elhinni. Megbízhatatlan vagy, soha nem váltottad be az ígéreted. – válaszolta szomorúan, de már sokkal nyugodtabban a lány. 
De sokáig nem szólt semmit, csak gondolkozott és töprengett. Végül aztán azt mondta. – Rendben van. Elhiszem neked, amit most mondasz. Megbocsájtok, de segíts nekem te is a szertartás intézésében, hiszen ez a te érdeked is.

Éreztem, hogy oldódik a feszültség közöttük, és mindketten egyre nyugodtabbak lesznek.

– Nem kell nekem nagy temetést rendezned, hiszen pénzed sincs rá. Csak szórd bele a hamvaimat egy közeli folyóba és ennyi nekem elég lesz. Tudni fogom, hogy jó helyre került és nem kell tovább őrizgetnem, ott a házamban.

Kamilla ingatlan eladására kb. fél év múlva került csak sor. Hogy nem azonnal, ezt a közben kialakult nehéz piaci helyzet is okozta, de spirituális háttere már nem volt a dolognak.

 

Sándor munkahely váltása

Sándor legfontosabb kérdése a munkahelyével volt kapcsolatos.Lecsökkentették a fizetését és most nem tudja, hogy mit csináljon? Otthagyja ezt a helyet vagy maradjon inkább?

Ráéreztem, hogy van még más lehetősége is, így feltettem neki a kérdést, hogy van-e más alternatíva?
– Igen van. A régi munkahelyemre hív egy barátom magas pozícióba és nem tudom, hogy elfogadjam-e az ajánlatát?
– És mi ez a kettes szám, amit most hirtelen megláttam magam előtt?
– Két év múlva nyugdíjba megyek és ezért nem mindegy, hogyan döntök?

Megnéztem mindkét lehetőséget és azt láttam, hogy a jelenlegi munkahelyén súlyossá vált a helyzet a recesszió miatt és egyre jobban szűkítik a munkaköröket is. Ezen kívül a lefelé irányuló mutatók is azt jelzik, hogy ez még csak rosszabb lesz és Sándort legkésőbb egy év múlva, diplomatikusan ugyan, de eltanácsolják a cégtől.
A régi cége is küzd forrás hiánnyal, de ott még nem annyira vészes a helyzet, hogy ezt a két évet ne tudná folyamatosan végig dolgozni a nyugdíjig. Fényesnek láttam ezt a lehetőséget és ezt közöltem is vele.
– Igen, ezt én is így éreztem, de ez a megerősítés nagyon kellett.
Még azt hozzátenném, amit látok, hogy a szerződési feltételeket pontosan dokumentálni kell, mert a barátja minden jóindulata ellenére sem fog úgy segíteni a jövőben, ahogyan most megígérte,mert nem lesz rá lehetősége.
Ezt a céget is fenyegeti a gazdasági válság, de egy ideig még tudja tartani magát.