Kartali Klára – Karma – Előző életek – Reinkarnáció

Reinkarnáció

Filozófia

A reinkarnáció teljes fejlődési folyamatunkban, csupán kis részlet. Más, nem anyagi dimenziókban, más, ugyanilyen fontos létezésmódok fordulnak elő. A személyiséget a tevékenység, és a cselekedetek formálják. Éltünk-e már korábban és fogunk-e élni halálunk után? Ez a kérdés szinte mindenkit foglalkoztat.
És ha befejeztük a földi életünket, fogunk-e reinkarnálódni, vagy létezünk-e tovább más valóságrendszerekben? A reinkarnáció tény, csak más időösszefüggésben kell kezelni, összehangolva az elméletet a “szimultán” idő fogalmával.
A Földön nagy az átmenő “utasforgalom”. Minden életünkben megtapasztalunk különféle körülményeket, élethelyzeteket. A feladatok, kihívások, saját életformánkra vannak szabva, hogy személyiségünket és képességeinket fejlesszék.
A Világegyetem szigorú ok-okozati elven működik, un. bumeráng-effektusként. Ha jót teszel valakivel, az éppen úgy “visszaüt”, mint a rossz. Mindenképpen visszakapod. Ha nem most, akkor a következő létedben. (Sokan azért reinkarnálódnak, mert valakivel, vagy valamivel lerendezni valójuk van.) A harmónia, energia-egyensúly, nagyon fontos! (Yin-Yang) A lerendezetlen élethelyzeteknek óriási negatív visszarezgéseik lehetnek, egy másik síkon, egy másik létben! Éppen ezért nem értjük sokszor az életvitelünkben jelentkező, néha furcsa problémákat.
Egyeseknek a Föld csak egy állomás, mert éppen itt vesznek fel “üzemanyagot” a továbbhaladásukhoz, míg másokat, csak a bolygó feltűnően szép kéksége vonz ide, hogy belepillantsanak az életébe.
Ez a pillanat lehet hosszú is, és rövid is.

Egy gyermek halála mély döbbenetet vált ki mindenkiből, mert itt a Földön nem ez a természetesség sorrendje. Itteni gondolkodásunkkal nem fogjuk fel, hogy az adott tragédia, éppen az ő érdekében történt. Küldetésének ott és éppen akkor kellett véget érnie, illetve félbeszakadnia, mert ha tovább marad, számára az csak szenvedéssel járt volna. (A megállapítást számos elemzésem alátámasztja.) Még éppen időben utána tudtak nyúlni “odafentről”, mert finom rezgéseikkel, már jó előre, időben észlelni tudták azt a rendellenességet – pl. egy hirtelen elcsúszott időzónát – ami miatt a küldetést vállaló nem lesz képes pozitív rezgéseken végigcsinálni a vállalt feladatát. (Meg kell várnia a következő koincidenciát, mert az idősíkok egybeesésének fontos szerepe van egy adott, fizikai zónában.) Sokszor ez az oka, egy hirtelen bekövetkezett tragédiának, gyilkosságnak, öngyilkosságnak, karambolnak stb.

A miért és a hogyan lesz tovább, kérdésekkel hozzám fordulók, adott élethelyzetükben, sokkal pozitívabban tudják feldolgozni lelki traumáikat, mert átfogóbban, más rávilágításból is képet kapnak a részleteket illetően.

Leszületés előtti izgalom

   Panna a családi házban, már hetek óta érezte a rendellenességek sorozatát. Ezek a különös dolgok leginkább éjszaka történtek, legalábbis ő úgy hiszi, mert nem igazán figyelgette. Automatikusan felvette a törülközőt, ami időnként a radiátorszárítóról, gombóccá formálódva, reggelre a földön hevert, máskor meg gondolkodás nélkül elzárta a hirtelen, különösebb ok nélkül zubogni kezdő csapvizet. A sorozatos dugulásokhoz is rendszerint kihívta a vízvezeték szerelőt, de a rendellenességek továbbra sem szűntek meg. A szerelő sem értette, hiszen ő jól megcsinált mindent. Azelőtt, sokáig üresen állt ez a ház, a szülők jó pár éve eltávoztak már, és a fájó emlékek miatt, Panna nem is igazán járt le ide pesti lakásából. Amikor le is jött néhanapján körülnézni, rendszerint vissza is ment, ha tehette, még aznap. Időközben azért felújítgattatta benne a helyiségeket, elkészült a fürdőszoba is végre, és a régi elkopott dolgok folyamatosan ki lettek cserélve, a hibákat nem az amortizáció okozta. Az utóbbi időben azonban Panna már több időt tölt a házban, mint régebben, sokszor több napot is. Racionális beállítottsága ellenére, már nem tudott csak úgy elsiklani a furcsa dolgok felett, hiszen azok, egyre szembetűnőbbekké váltak és a legutóbbi éjszaka történései miatt, úgy döntött, hogy felkeres engem és elmeséli a legutóbbi éjszaka történéseit. Éjfél után, úgy egy óra tájékán, felébredt, hogy ki kell mennie a mosdóba. Kibotorkált a sötét konyhán keresztül, de már onnan hallotta a különös zajt. Ahogy közeledett a fürdőszoba felé, a zubogás egyre jobban erősödött, ömlött a víz a mosdóból. Biztosan rosszul zártam el, gondolta magában és dolga végeztével, visszament aludni.
Reggel, ahogy felébredt és a törülközőt megint lecsúszva, szabályosan harmonika alakban összehajtogatva találta a földön, már nem volt kétsége afelől, hogy ezek valamiféle jelek lehetnek. Ahogy hallgattam Pannát,
egy női lélek alakja kezdett fényesedni előttem, akit a házban láttam. Elmondtam hogy néz ki, és ő ráismert az anyukájára. Közben, médiumi képességemmel sikerült kideríteni azt is, hogy az anyuka le akar születni, sőt mi több, Panna apukája szintén, csak nem tudnak közös nevezőre jutni amiatt, hogy melyikük legyen az első leszülető, és ezért kéri a segítséget az anyuka, ezért jelezget olyan kétségbeesetten.
Ahhoz, hogy segíteni tudjak nekik ebben az ügyben, bele kellett pillantanom a szülők előző életébe és meg kellett néznem az egymáshoz fűződő, karmikus helyzetüket is. A kép, ami elém tárult, azt mutatta, hogy mindkét szülőnek Pannihoz kell leszületni unokaként, és a sorrendiséget tekintve, az anyukának első gyerekként kell megszületnie és csak utána jöhet le a papa, öcsikeként.
Az is kiderült, hogy Panna lánya babát vár, és már a hetedik hónapban van, de még senki nem tudja, hogy a gyerek, fiú lesz vagy lány? A fiatalok nem akarják tudni, hadd legyen meglepetés, így az orvosuk is átsiklott felette. (Micsoda véletlen!)
De még nincs vége a történetnek, mert ahogy az anyuka megtudta, hogy övé az elsőbbség a leszületést illetően, nagyon izgatott lett, és jó ideig kellett vele beszélgetnem, mire sikerült őt valamennyire megnyugtatnom. El kellett neki mondanom, hogy következő földi élete már sokkal jobb lesz, mint az előző volt. Mindenki szeretni fogja,még az öcsikéje is, és nem úgy fog vele viselkedni majd, mint férjként tette, az előző közös életükben (azt hiszem ettől félt a legjobban)
Jó volt érezni a megnyugvását, beszélgetésünk után. Azonban volt még egy kérése hozzám, hogy a leszületése előtt, majd erősítsem még őt, egy kis biztatással.
Megígértem, és be is fogom tartani, mert ilyen kérés egy másik dimenzióból, mindig olyan megható.

A Bankelnök rémálmai.

   Élete mindennapjait erőteljes nyomás alatt éli a bankelnök. A szakmai kihívással járó megpróbáltatások jelentősen kihatnak még a magánéletére is, de keménységével és diplomáciai érzékével, – ami asztrológiai szempontból a bakokra különösen jellemző – biztos kézzel irányítja a dolgokat.
Egy ideje azonban szörnyű rémálmai vannak, amit sehogyan sem tud leküzdeni, pedig már mindent megpróbált. Ezek az álmok hajnaltájt törnek rá, és rémülten ijed fel minden egyes alkalommal, mert annyira megviselik. Egyébként sem koránfekvő, az óra általában elüti az éjfélt, mire ágyba kerül, de alig alszik pár órát, már jönnek a rémálmok. Még nagyobb baj, hogy ez a helyzet a nappali időszakára is kihat, hiszen küzd az álmossággal és állandóan fáradt. Figyelme, a sok kávé ellenére sem olyan éber, mint általában.
Ezekben az álmokban, hatalmas lángok veszik őt körül, és nem tud menekülni onnan, mert valami fogva tartja. A felcsapó lángnyelvek belekapnak ruházatába és mikor már a bőrét kezdik el égetni, halálfélelmében hirtelen felriad, az álom véget ér, de ezt az iszonyatot még akkor is érzi, amikor kábulatából lassan magához tér.

(Az álmok egy előző élet felvillanásait is tükrözhetik, egy régebbi időzónát, amik meghatározottan, számmisztikailag is pontosan, a jelenlegi asztrológiai idősíkra átvetítődnek. Az emlékképeket – tudatalattinkban – áthozzuk magunkkal előző életeinkből és ezek, előbb vagy utóbb, valamilyen formában a felszínre törnek. A rögzült emlékképi blokkok kíméletes módszerrel is feloldhatóak.)

És visszaforgatva az idő kerekét, a következő történet tárult elém:
Középkori helyszínt láttam magam előtt, még a kort is be tudtam határolni, az 1200-as évek elejét, az inkvizíció idejéből. Az olasz város főterén, egy nagy tekintélyű személy, máglyahalálra ítélte a templomos lovagrend nagymesterét.
Már felállították a máglyát, és az emelvény közepén, egy tartó oszlophoz volt odakötözve, erős kötelekkel a mester. Csak nézett maga elé komoran, gondolataival volt elfoglalva, nem jutott el tudatáig a tömeg zúgolódása sem, akik az ártatlanságát kiabálták.
Hűséges tanítványa, aki most is ott volt körülötte, hatalmas könyvvel a kezében, izgatottan járkált felalá, az emelvény tövében és keservesen siratta őt.
Gondolataiból kissé feleszmélve a nagymester, lenézett tanítványára az emelvényről, és mondatait lassan, mély átérzéssel fogalmazva, azt mondta. – Ne sirass annyira, fogunk majd találkozni a következő életünkben. De a tanítvány vigasztalhatatlan volt és visszakérdezett. – Hogyan fogjuk egymást felismerni, hiszen akkor már másképp fogunk kinézni? Más lesz az emberi formánk! – Rád fogok ismerni – hangzott a halk válasz és ez volt az utolsó mondata, mert felcsaptak a máglya lángjai körülötte. Többen hallani vélték a lángok közül az üvöltését, hogy egy év múlva úgyis találkozunk! – de ez már annak szólt, aki őt halálra ítélte. (Történelmi adatok bizonyítják, hogy ez így is lett.)

Az akkori tanítványával is találkozott már a mester, a jelenlegi életében, amikor előadóként az egyetemen előadást tartott. Amikor szemük összetalálkozott, azonnal ráismertek egymásra. Külsejük más volt ugyan, öltözékük is modernebb, de szemük, mint a lélek tükre, beazonosította a másikat.

Emléksúly levételt alkalmaztam a fenti történetnél, hiszen szembesítettem az okozatot az okkal, a probléma meg is szűnt, mert elmúltak a rossz álmok, de elgondolkoztam az eseten.
Vajon az, aki akkor elítélte őt, és máglyára küldte, most is ott van körülötte, csak más pozícióban? Akár lehetne is közöttük rendezni egy békésebb viszonyt? És vajon az előkerült tanítványnak most mi lenne a szerepe? Azt mondják, véletlenek nincsenek, a karma törvénye dönt.

Gyakori eset, hogy a régen eltávozott, magas pozíciót itthagyott vezetők lelkei, még mindig itt vannak, és egy másik dimenzióból ugyan, de irányítják a dolgokat. Képtelenek továbbállni, mert nem tudnak lemondani a hatalomról és azt hiszik, hogy még mindig pozícióban vannak. Gáncsoskodnak, akadályoznak, főleg ha életükben még sérelmeket is elszenvedtek. Nem adják fel, még a másvilágon sem! Inzultálják a jelenleg hatalmon lévőket!
Gyakran szembesülök hasonló esetekkel, de nem tudok segíteni, blokkokat feloldani, hiszen nincs lehetőségem kapcsolatba lépni az érintettekkel.

Dimenzió síkok

  Rejki mester barátom csörgött rám, hogy tudnám-e fogadni Esztert, aki most ott van nála éppen és nem jót érzékel vele kapcsolatban. – Miért, milyen dolgokat érzékelsz? – kérdeztem.

– Három entitás veszi őt körül, de én nem tudom, hogy mit akarhatnak, neked kéne megnézni közelebbről a helyzetet. – mondta nagy komolyan.
Erős ráérzésem volt, hogy a dolog sürgős, így elővettem a naptáramat és sikerült is időpontot egyeztetnünk. Mindig megvan az oka annak, ha valakivel rövid időn belül kell találkoznom és ez ebben az esetben is így volt.
Esztert már másnap fogadtam és azonnal érzékeltem, hogy tényleg van mellette valaki. De csak egy valaki. Nem értettem sehogyan sem, hogy miért mondott nekem hármat a mester, de úgy voltam vele, hogy az elemzésünk során ez biztosan ki fog derülni.
– Az utóbbi három évben halt-e meg valaki, akiről úgy gondolja, hogy beszélni kellene?
– A sógorom felakasztotta magát egy éve, és én azóta nem tudom túltenni magam ezen a szörnyűségen. – válaszolta szomorúan.
– Igen azt látom, hogy a sógora még nem ment el, hogy még mindig itt van. Csak az a kérdés, hogy miért? És ki lehet az a kettő valaki, akiket most kezdtem el érzékelni körülötte, igaz hogy egy másik síkon és homályosan, de mégis látom őket?
– Az apukám halt meg öt éve, az anyukám pedig négy éve. Lehet, hogy őket látja?
– Nem, nem. Őket messze, a távolban látom, viszont ezeket az alakokat a sógor közvetlen közelében, egy másik dimenzióban ugyan, de mégis ott vannak mellette, és mind a kettő férfi alakzat.
Nézzük csak meg közelebbről a sógor helyzetét. Egyre jobban kezdett körvonalazódni előttem a sógor alakja, leírtam, hogy néz ki és Eszter rábólintott, hogy a személyleírás rá illik. Mindig arra kapok rávilágítást, ami az ügy szempontjából fontos és megoldás centrikusan a problémára fókuszál. Azt láttam, hogy most, egyértelműen a sógor helyzete a fontos, annak ellenére, hogy Eszternek voltak problémái. Ugyanis elmesélte, hogy kb. fél év óta szokatlan dolgok történnek körülötte, amik egyre inkább csak sűrűsödnek, ahelyett, hogy ritkábbak lennének. Olyan érzése van, hogy egy negatív spirál húzza őt lefelé és olyan szinten kezdi szorítani összefelé, hogy szinte levegőt is alig kap már.
– Igen, ezek egyértelműen jelértékű dolgok. Valaki nagyon jelezni akar valamit, csak maga egyszerűen képtelen fogni az adást. Javaslom, hogy folytassuk az elemzést és nézzük meg, hogy miért nem ment még el a sógor, miért van olyan szorosan Eszter mellett, mit akarhat ezzel elérni?
Ahogy feltettem a kérdéseket a sógor körvonalai még élesebben kezdtek kirajzolódni előttem és rájöttem, hogy ez az ember erős alkoholista, ráadásul még nagy dohányos is.
Eszter rábólintott, hogy ez valóban így van, hiszen amikor felakasztotta magát, akkor is erősen alkoholos állapotban volt, szerinte nem is tudta, hogy mit csinál.
Csak néztem magam előtt folyamatosan a sógor alakját, és az alfa állapotomból közben, egy mélyebb rezgésszintemre jutottam. Ezen a szinten már élesebben megláthattam annak a két férfinak az alakját, akik egy másik síkon léteztek ugyan, de úgy rá voltak tapadva, hogy a sógor még mozdulni sem tudott nélkülük. Azt érzékeltem, hogy még az előző életeiből hozta őket magával de még most sem volt képes tőlük megszabadulni. Az egyik alkoholista, a másik dohányos. És ekkor tárult elém periférikusan az egész történet.
Már teljes egészében láttam az ok-okozati összefüggéseket.
A sógor azért nem ment még el, mert Esztertől próbált segítséget kérni a két nemkívánatos lélek eltávolításával kapcsolatban, hiszen egész életében vele voltak, tönkretették, az öngyilkosságra is ők kényszerítették, és még mindig rá voltak tapadva.
Azt is láttam, hogy újra le fog majd születni és nyilvánvaló, hogy a két entitást már nem akarja magával hozni. Folyamatosan jelezgetett a nőnek, már egyre intenzívebbek voltak a jelzések és Eszter már ezért érezte magát annyira gúzsbakötötten az utóbbi időben. Azonban, segítség nélkül ezt a helyzetet, semmiképpen nem tudta volna megoldani.
Kellett, hogy eljöjjön és nincsenek véletlenek.
Eszternek arra a kérdésére, hogy miért éppen ő lett kiszemelve erre a feladatra, miért éppen tőle kért a sógor segítséget, azt a választ kapta, hogy a családban ő a legfogékonyabb a spirituális dolgokra, így csak rá lehetett számítani.
Közben én megkaptam a szükséges instrukciókat ahhoz, hogyan és kikkel kommunikáljak az ügyet érintően, és nem túl sok idő elteltével azt tapasztaltam, hogy az elemzésünk sikerrel járt.

Eszter élete sokkal nyugodtabbá vált, és a szorító spirált sem érzi már maga körül, hiszen sógora végre át tudott már jutni és ami nagyon fontos, egyedül!

A vérbosszú

Orvosi rendelőbe kellett bemennem egy rutinvizsgálatra. Mivel nem volt előre lefoglalt időpontom, végig kellett várnom a hosszú sort. Hét óra hosszán keresztül üldögéltem türelmesen és közben szemléltem az eseményeket. Jöttek, mentek az emberek, de legtöbbjük majdnem ugyanannyi időt eltöltött a váróteremben, mint én, annak ellenére, hogy előre be voltak jelentkezve. Akaratlanul is végighallgattam a legkülönfélébb történeteiket, orvosokról, szomszédokról, rokoni kapcsolatokról stb. Az időt múlatni kellett és ez énrám ugyanúgy vonatkozott, mint őrájuk. Részemről, nem vagyok híve a fölösleges beszélgetéseknek, ha nincs mondanivalóm, inkább hallgatok és gondolkozom. Most is erre próbáltam ráállítani magam. Lementem a megfelelő rezgésszintemre és elkezdtem nézegetni a jelenlévőket más szemszögből, más síkon, más dimenzióban.

A leghangosabban beszélgető nőnek, a lelki problémái hozták elő fizikai betegségét és szerencsés, hogy közvetlen kapcsolatot tud kialakítani az emberekkel, mert verbális megnyilvánulása sokat javít helyzetén. Nem véletlen, hogy a tüdejével van probléma. Kibeszéli magából a baját, és azt is láttam, hogy betegsége szinten tartható és nem fog rosszabbodni az állapota.

Fiatal fiú állt mellettem és toporgott izgatottan, hogy le ne késse a vonatát, mert vissza kell érnie időben a munkahelyére. Nem akarja kirúgatni magát, és különben is csak a levél miatt jött, amit kiküldtek neki, hogy meg kell ismételni a röntgenfelvételt. Végignéztem a testét és azt láttam, hogy a csakráit be kellene szabályozni, és az immunrendszere is le van gyengülve. Viszont a tüdején nem láttam semmiféle elváltozást, amit az időközben elkészült vizsgálati eredmény meg is erősített. Örült a jó hírnek és megkönnyebbülten sóhajtott fel, hogy még a vonatát is sikerül elérnie.

A váróterembe ekkor, egy asszonyt vezetett be a férje, akinek olyan lassú volt a járása, hogy menni is alig bírt.
Nagyon rossz érzés fogott el, amikor megláttam őt. Akkor szoktam ilyet érezni, amikor már nincs remény. Csak néztem magam elé, mert nem akartam, hogy észrevegyék a döbbenetemet. Azt láttam egy másik síkon, hogy a nő körül három férfi van, és folyamatosan ütlegelik őt, közben szorongatják a torkát is. Nem csoda, hogy alig bír menni, és a levegőt is csak nehezen tudja szedni.
Nem messze ültek le tőlem, így a beszélgetésüket, akaratlanul is hallgattam. Kiderült, hogy már nagyon régen, évek óta tart a nőnél ez az állapot, de az utóbbi időben már egyre rosszabb lett a helyzete. Ebből kifolyólag, a férjének most végre, sikerült őt rábeszélnie, hogy forduljon orvoshoz. Csak lehet, hogy már késő, jegyezte meg dorgálva a férfi.

Mi történik itt? Néztem a másik dimenziót és nem értettem, hogy ez a három ember miért kínozza ezt a szerencsétlen nőt?
Arckifejezésén látszott a szenvedés, nyúzottá tette cserzett, kreol bőrét, ami fiatal korában nagyon szép lehetett. Most úgy nézett ki, férfias vonásaival, mint egy indián asszony, akit az élet keményen megviselt.

Ahogy feltettem a kérdéseimet magamban, már pörgött is az időkerék, visszafelé a múltba.
Indiánok csatáját láttam magam előtt, a harcosokat rikító harci színek díszítették.
Az asszony akkor, törzsfőnökként, a győztes csapat élén állt. Három skalpot lebegtetett, diadalmasan, magasra felemelve a többiek előtt, mutatva nekik, hogy mégis sikerült és ő lett a győztes! Ez a három zsákmány volt számára a legfontosabb az egész csatában, hiszen ezeket volt a legnehezebb megszerezni. Tulajdonosai nem voltak akármilyen harcosok, ők is főnökök voltak és vadul küzdöttek egymással az élethalál harcukban.

Hát ezért van itt ez a három valaki az asszony körül! Vendettát követelnek és nem is nyugszanak addig, amíg el nem veszik az életét. Nagyon sok léten keresztül követték már őt, és csak most sikerült végre, ennyire közel férkőzni hozzá.

Tudnék én segíteni ennek a szegény, beteg nőnek? Ahogy feltettem a kérdést gondolatban, már jött is rá a válasz. Ahhoz, hogy segíteni tudj, oda kellene menned hozzá, hogy feltárd a képességeidet. El kellene mondanod neki ezt a históriát és azt is, hogy a te közvetítéseddel – mivel csak te látod ezt a három embert – rendezni tudnák egymással a karmájukat. De ez az egész azért kivitelezhetetlen, mert kapásból visszautasítaná az ilyen jellegű közeledésedet. A spirituális kezelésre pedig ő, így felkészületlenül, egyszerűen alkalmatlan. Beteljesedik a sorsa, működésbe lép a bumeráng effektus, nem tudsz ellene mit tenni. Ok-okozati törvényszerűség.

Közben behívta őket az orvos és elég sokáig bent is voltak. Kifelé jövet meghallottam ismét a férj dorgálását. – Ugye megmondtam, hogy előbb kellett volna eljönnöd ide! Most már szaladhatunk azonnal a kórházba, mert a doktornő már semmit nem tehet!